Hány könnycseppet kell még elejtsek érted? Mikor fogod megérteni amit én már értek? Minden perc nélküled bánatos és fájó, Értsd meg kérlek csak veled lehet oly jó! Minden lépés mit feléd tettem csak érted volt, Ez a vers is ami szívemből fakad. Azt akarom ne múljon el a veled töltött pillanat!

 Sose félj! Még akkor sem ha nincs melletted senki, Mert én ott leszek. Sose félj! Még akkor sem ha már nem leszek és nem foghatod meg a kezem, De én akkor is veled leszek! Megmutattam neked, ez a síron túli szerelem.

Egy kérésem van még mielőtt végleg feladom, Had bújhassak hozzád és pihenhesek karodon! Adassék ez meg nekem, nem sok ez a kérelem! Életem és halálom akkor lehet teljes Ha benned lelhetem örömömet kedves! Számtalan szép perc amit együtt tölthetnénk, Tudom már nincs remény, hogy velem boldog lehessél. Éld tovább az életed és légy hát nélkülem boldog! De sose feledd ez a szív, teérted élt, s teérted dobogott!

Ha majd leszáll az éj és csendes a táj Dobban a szívem, de érzem hogy fáj. Megszokni ezt nem lehet, én itt mindig szenvedek. El akarok menni... Oda ahol tudok pihenni! Tudom, hogy halott szívemből soha ki nem téphet téged senki, de jobb lesz így élet nélkül. Akkor majd nem érzek semmit, épp oly rideg és érzéstelen leszek mint te vagy. Nem kell minden percben rád gongolnom és nem kell mindig ugyanazt átélnem, éreznem és tudnom, hogy nem kaplak meg ebben az életben. Akkor mi értelme élnem? Majd talán a következőben boldog lehetek veled... Addig hagyjatok pihenni!